Közel maradni, messze repülni...
Az ember akkor érzi jól magát, ha közösségben van, de szabadon fejlődhet. Ezt állítja Gerald Hüther, agykutató.
Lehetőségek
Gerald Hüther szerint az emberi agyban jóval több lehetőség van, mint amit közülünk bárki is el tud képzelni.
„Az agy egy szociális szerv. Az agy nem számítógép, hanem sokkal inkább fa, amely igyekszik minél több ágat növeszteni. A számára leghasznosabb tápanyag pedig a lelkesedés. Az emberi élet elején az idegsejtek között csak egyszerű kapcsolat van. A használat során ezek aztán sokasodnak, sűrűsödnek és egyre bonyolultabbá válnak. A kis ösvények a használat során egyre szélesednek, és a gondolkodás autóútjai illetve autópályái lesznek. Ezek az agyi kapcsolatok akkor épülnek és nőnek, ha az ember olyasmit tapasztal, ami megérinti. Az ember leghatékonyabb tanítói tehát a lelkesedés, az öröm és más hasonló érzések, nem pedig a padban görnyedés. A játszókorban lévő gyerekek azért tanulnak olyan gyorsan, mert agysejteiket a lelkesedés locsolókannája napjában számtalanszor megöntözi. Ez természetesen nagyon rossz hír azoknak, akik a teljesítményre koncentrálnak” - nevet Hüther.
Gerald Hüther a neurobiológia professzora és a Göttingen és Mannheim-Heidelberg egyetemeken vezeti a neurobiológiai kutatóközpontot. Hazájában hídverőként és világjobbítóként ismerik, aki tanároknak, terapeutáknak és laikusoknak beszél a tudomány felfedezéseiről.
„Mióta kutatóként megértettem, hogy a környezetünkben megélt dolgok milyen hatással vannak az agyra, nem tudom tétlenül nézni, hogyan akadályozzák meg a családokban, óvodákban, iskolákban, munkahelyeken, öregotthonokban uralkodó körülmények az embereket abban, hogy megvalósítsák a bennük rejlő lehetőségeket.”
Az embernek problémákra van szüksége
Az ember egész életében tanul és változik, mivel az agy egy percre sem áll meg a fejlődésben - hangsúlyozza Hüther. Az agynak a fejlődéshez kihívásokra és megoldandó problémákra van szüksége. A problémákkal elboldogulunk, ha megtanulunk bízni három dologban: saját képességeinkben, abban, hogy a nehéz dolgokat másokkal együtt meg lehet oldani, valamint hogy a dolgok jobbra fordulnak.
„A bennünket legerősebben motiváló tényező nem a verseny, ahogy azt sokáig hittük, hanem a közösségi kapcsolatok. A közösségre való igény annyira erős, hogy ha ezt valakitől megvonják - például úgy, hogy a közösségből kirekesztik - akkor a szervezetben ugyanolyan folyamatok zajlanak le, mint a fizikai fájdalom megélésekor. Ugyanez történik, ha senki nem veszi észre, hogy egy kisgyerek megtanult valamit.”
Elfogadni, támogatni és szeretni
A nevelés és oktatás Hüther számára nagyon fontos témák. Erről – másokkal együttműködve – összesen tizenhárom könyvet írt. A kapcsolatok és a személyes kisugárzás az oktatásban is, hasonlóan mint a terápiában, sokkal fontosabbak, mint a tények és a tartalom.
Semmi sem biztosítja a tanuláshoz szükséges nyitottságot és nyugalmat annyira, mint a bizalom és a bátorítás. A bátorítás csak akkor működik, ha hiszünk benne, hogy a dolog, amire a másikat bátorítjuk, tényleg megvalósítható. A tanítás legmagasabb foka az a készség, hogy másokat inspirálni tudjunk.
Hüther az oktatást érintő német tanácsadói bizottságban végzett munkájával elérte, hogy a tanárképzésben a jövő évtől elkezdenek nagyobb hangsúlyt helyezni olyan készségekre, mint a magával ragadó tanítási stílus, lelkesítés, bátorítás és a másokat való inspirálás készsége. Hüther arról beszél, hogy egy újfajta kultúrát kell megteremtenünk a társadalmi együttélésben: egy egymást elfogadó és támogató kultúrát a jelenlegi versenyző, bíráló és alárendelő kultúra helyett.
„Az egyetlen reményünk az, hogy belül mindenki tudja, milyen a jó embertársi viszony.”
Nyugatra vándorlás
Gerald Hüther biológusi pályáját rovarok idegrendszerének kutatásával kezdte az egykori Kelet-Németországban. Mozgástere kezdett egyre szűkebbé válni hazájában, ezért az 1970-es évek végén nyugatra vándorolt.
Kutatásai során megszületett benne az igény, hogy eredményeit kollégáin kívül másokkal is megossza. Azt a képességét, hogy a laikusok számára is érthető módon tud beszélni és írni, kemény munka előzte meg, de meg lett az erdménye: rengeteg köszönetet kap azért, hogy a tudomány eredményeit mindenki számára érthetővé tudja tenni.
Hüther írt a félelem biológiájáról, a szeretet evolúciójáról, a belső képek erejéről, valamint arról, hogy mik vagyunk, és hogy mik lehetünk. Könyveiben egyre többet beszél a társadalomról, és természettudós beállítottsága ellenére tudja, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet mérni.
„Ha valaki önmagát kutatónak tartja, aki meg akarja érteni, miért olyan a világ amilyen, az egész életében keresni fog. A kutatónak a dolgokat részekre kell szednie, akkor is, ha csak egészként működnek. A részleteket érintő tudás pedig mindig hozzáilleszthető valami nagyobb egészhez, ezért a tudomány mindig lelki eredetű.”
Az érzések a biológia része
Az agykutatás emberről alkotott képe az utóbbi tíz évben gyökeresen megváltozott. A kutatók ráébredtek, hogy a szociális tapasztalatoknak sokkal nagyobb szerepe van az agy alakulásában, mint a géneknek, az érzések kutatása pedig a tudomány elfogadott területévé lett.
„Még néhány évvel ezelőtt minden érzésekkel kapcsolatos dolog gyanúsnak számított az agykutatók körében. Az utóbbi időben azonban a tudósok elkezdték megérteni, hogy mekkora jelentősége van az érzelmeknek. Nem csak az észlelés és a gondolkodás folyamataiban, hanem abban is, ahogyan a gyermekkori tapasztalatok horgonyt vetnek az agyban és irányítják későbbi életszemléletünket és döntéseinket.”
A biológiában Hüther szerint most ugyanolyan radikális változásokat élünk, mint a csillagászatban, amikor rájöttünk, hogy a Föld gömbölyű, vagy a fizikában Einstein relativitáselméletét követően.
„A kutatás olyan dolgokat fedez fel, amelyek létezését korábban elképzelni sem tudtuk. A berögzült gondolkodásmódoktól való elrugaszkodás természetesen nagyon nehéz – legalábbis amíg a gépek, a verseny, a hatékonyság és a tiszta ész dicsőítése irányít bennünket.”
A boldogság elemei
Honnan ered tehát a boldogság és a lelki béke? Onnan, hogy az ember közel áll a másik emberhez, de közben szabadon fejlődhet - mondja Gerard Hüther.
E két alapvető igényről – a közelségről és a fejlődés szabadságáról – sokféleképpen lehet beszélni. Erre utal a régi bölcsesség is, hogy a gyermeknek gyökeret és szárnyat is kell adni. Az életet az teszi bonyolulttá, hogy e két alapvető igény között ellentétek húzódnak, ezért kell a kiegyensúlyozottságot az életben újra és újra megtalálni. Az őszszakállú professzornak ez kétségtelenül sikerült. Egyszerre árad belőle ugyanis a békesség és az energia.
„Meg kell próbálnunk több lehetőséget biztosítani a gyermekeinknek arra, hogy megtalálják a harmóniát a közelségre és a szabadságra való igényükben. Sajnos a jelenlegi társadalomban a gyerekeknek ezek helyett csak pótszereket kínálunk.”
Terhi Brusin cikke, "Pysy lähellä, lennä kauas" (http://media.a-lehdet.fi/
Magyar fordítás: Kavalkád Egyesület
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése